Galériák / Konferenciabeszélgetés a magyar folk és világzene globális piacon való megjelenésének esélyeiről és lehetőségeiről

Konferenciabeszélgetés a magyar folk és világzene globális piacon való megjelenésének esélyeiről és lehetőségeiről

A hazai folk- és világzenei zenekarokat bemutató négynapos rendezvény szombati napján, a Művészetek Palotája konferencia termében megtartott konferencián a szervezők által meghívott nemzetközi vendégek vettek részt, a beszélgetést Bodrogi András moderálta. Az angol nyelven zajló esemény nyitott volt, azon minden érdeklődő ingyenesen részt vehetett. A rendelkezésre álló idő rövidségére és a meghívott vendégek számára tekintettel a beszélgetés két szekcióban zajlott: a két témakör megvitatása után a szakmai közönség lehetőséget kapott a hozzászólásra, a kérdések feltevésére.
III. nap - A képeket Pohl Péter készítette.
/

Bodrogi András reményét fejezte ki, hogy a beszélgetés végén minden érdeklődő olyan értékes, a gyakorlati síkon is felhasználható tudással távozik, amely a nemzetközi vendégeknek és a hazai szakmai közönségnek egyaránt segíthet, megkönnyítheti a munkát, a jövőbeni együttműködést. A nemzetközi vendégektől azt kérte, hogy tanácsokkal és építő jellegű visszajelzésekkel segítsenek megvilágítani, hogy milyen gyakorlati tudás szükséges, hogy milyen szakmai alapkövetelményeknek kell ma megfelelni ahhoz, hogy a hazai zenepiac folk és világzenei értékei eljuttassanak a nemzetközi színtérre, ott PR és marketing kommunikációs csatornákat érjenek el, a nagyobb nemzetközi fesztiválokon és koncerthelyszíneken élőben is megmutathassák magukat, és mindezek mellett építsék és bővítsék a szakmai kapcsolataikat.

Az első csoport a Média – Kommunikáció – Promóció témát járta körül. A csoportban szereplő nemzetközi szakmai vendégek egytől egyig ezeken a területeken végzik munkájukat. A beszélgetésben részt vettek:

  • Henna Salo / Finnország, a Finn Zenei Információs Központ (FIMIC) munkatársa
  • Benjamin Minimum / Franciaország – a Mondomix nevű folk és világzenei magazin főszerkesztője
  • Jerome Williams / Hollandia – az Earthbeat nevű menedzsment vezetője, menedzsere
  • Johannes Theurer / Németország – rádiós újságíró / Európai Világzenei Slágerlista (World Music Charts in Europe)
  • Wojciech Malota / Lengyelország – zenei újságíró
  • Petr Doruzka / Csehország – zenei újságíró

A közel háromnegyed órás beszélgetésben a részvevők arra próbáltak választ találni, hogy milyen lehetőségei vannak egy magyar folk és világzenei produkciónak és milyen elvárásoknak kell megfelelni, ha a hazainál jóval szélesebb közönséghez szeretnének eljutni a szakmai kapcsolatok építésével, PR-, kommunikációs tevékénységük segítségével. Megvitatták, miként tudnak bekerülni bizonyos médiafelületekre. milyen PR kommunikáció, PR anyag szükséges ehhez, továbbá, hogy mennyire fontos a hazai kultúrpolitikai, iparági támogatás ahhoz, hogy a hazai zenei értékek a nemzetközi színtérre kerüljenek.

 

Henna Salo a FIMIC munkatársa részletezte, hogy miként találtak közös platformot a finn zeneipari szereplőkkel (közös jogkezelők, kiadók, szerzők, előadók és zeneműkiadók egyesületeivel) és az ottani érintett minisztériumokkal a finn könnyűzene kommunikációjának és exportjának támogatására és finanszírozására. Elmondása szerint ezt az összefogást nem volt annyira nehéz elérni, mint azt elsőre gondolták, ugyanakkor sokat segít a munkájukban: a minőségi könnyűzenei produkciók kommunikációjában, dokumentálásában, az ezekkel kapcsolatos információszolgáltatásban. Henna Salo az újkori kommunikációs csatornák, az internetes közösségi média alkalmazása és használata („networking“) és a személyes kapcsolattartás hasznosságát és fontosságát részletezte.

Benjamin Minimum, a világ egyik vezető folk és világzenei magazinjának és weboldalának főszerkesztője a tevékenységeikről és a közeljövő terveiről beszélt: a nyomtatott magazin és az online weboldaluk fejlesztéséről, az írásos anyagok mellett a videó és audió felvételek közzétételéről, a saját, mymondomix.com címen elérhető közösségi háló létrehozásáról. Elmondása szerint több száz levelet, kérést kap naponta a világ minden részéről zenekaroktól, menedzsmentektől annak érdekében, hogy azok megjelenést érjenek el a lapban vagy a weboldalon. Személy szerint a korábban ismeretlen személytől érkező megkeresések közül azokat értékeli, azokat tartja érdemesnek elolvasni, amelyek innovatívak, személyesek, amelyeknek története van. Fontos lehet az is, hogy pont a megfelelő, az adott zenei stílusban szakértő újságírót találja meg egy adott zenekar olyan esetekben, amikor speciális stílust képviselnek a zenéjükkel.

 

Jerome Williams a legnehezebb feladatnak azt tartotta, hogy egy adott zenei projekt megtalálja azt a másik piacon dolgozó szakembert, aki időt és szakmai támogatást tud nyújtani például egy kelet-európai zenekarnak. Earthbeat nevű menedzsment cégével ő pont ilyen „nem-nyugati“ (non-western) térségekből érkező zenekaroknak és művészeknek egyengeti a pályafutását, pl. a hazai Söndörgő zenekarét is. A legtöbb zenekar, amelyekkel dolgozik, más menedzsmenttől jutott el hozzá, olyanoktól, amelyekkel szakmailag bizalmi viszonyban vannak évek óta. Számára kiemelkedően fontos, hogy egy adott zenekart élőben lásson, mivel szerinte alapvető, hogy egy produkció élőben is minőséget produkáljon. Az Értől az Óceánig rendezvényt nagyon hasznosnak ítélt, mivel lehetőséget biztosít a személyes kapcsolatépítésre a hazai szakmai szereplők számára.

 

Johannes Theurer a World Music Chart Europe rövid történetét mesélte el (http://www.wmce.de/about.html), és a többi között azt is megosztotta a közönséggel, hogy miként áll össze a havonta megjelenő Világzenei Slágerlista. A folk és világzenei színteret több mint 30 éve nyomon követő rádiós újságíró elmondása szerint a World Music Chart fontos befolyásoló tényezőnek nevezhető. Számtalan olyan helyen, sajtóban, lemezboltokban, rádiókban is publikálják az azon épp szereplő zenekarok albumait, így a potenciális hallgatók, rajongók és vásárlók megtalálhatják új kedvenceiket. A „zsűri“ elé kerülni a frissen megjelent lemezekkel nagyon egyszerű, ennek menetét a weboldaluk meglátogatásával megtudhatjuk: http://www.wmce.de/tl_files/downloads/WMCE-MAILING-50_Euro.pdf.

Johannes elmondása szerint a következő hónaptól egy magyar világzenei rádiós programot vezető személy is része lesz a nemzetközi zsűrinek. Számos hazai folk és világzenei lemezt és zenekart méltatott, amelyek elmondása szerint a világzenei listát szavazataikkal kialakító zenei rádiós újságírók kedvencei, és amelyek helyt tudnának állni a nemzetközi piacon: ilyen a Parno Graszt, Balogh Kálmán, a Napra, a Besh o Drom, Mitsoura.

 

Ezt követően a lengyel és cseh zenei újságírók mutatták be röviden a saját zenepiaci helyzetüket. Wojciech Malota szerint az Internet biztosította platformok, a Facebook azok az eszközök, amelyeket ma ő maga és a zenekarok többsége is használ kapcsolatteremtésre, kapcsolattartásra, továbbá információszerzésre a koncertekről és az új lemezek megjelenéséről. Az általa szerkesztett lengyelországi folk és világzenei webportál szívesen várja a hazai zenekarok PR és bemutatkozó anyagait, lemezeit, fotóit, amelyek publikálását követően sikerülhet elérni az ottani koncertszervezőket és menedzsereket is. Kontakt: http://www.folk24.pl/redakcja/

Petr Doruzka szintén egy folk és világzenei rádiós programot vezet, és kimondottan nyitott az olyan magyarországi platformokra, kontaktokra, amelyeken keresztül megfelelő és releváns információkat tudhat meg a magyar folk és világzene újdonságairól annak érdekében, hogy azokat a saját közönségének is megmutathassa.

 

Ezt követően a nézők kérdéseire került sor. Jerome Williams-től azt kérdezte valaki, hogy milyen produkciókat szerződtet le és miért azokkal dolgozik együtt, a szakember válaszában kiemelte az élő koncertprodukció jó minőségét, a koncepció fontosságát.

Benjamin Minimum azon kérdésre, hogy a számtalan megkeresésből melyek azok, amelyek megfogják és szerkesztőként felkeltik a figyelmét, azt válaszolta, hogy az eredetiség, az őszinteség és a kreativitás segíthet ebben. Egy jól megírt email, egy kreatív videó, egy eredeti dal elérheti a nála célját.

A beszélgetést záró kérdés arra próbált választ találni, hogy a személyes kapcsolat mennyit számít, mennyivel erősebb, mint ha valaki ismeretlenül az Interneten szeretné megtalálni a közös munka lehetőségét velük. A válaszokban egyértelműen megfogalmazódott, hogy a személyes kapcsolat fontosabb. A válaszadók szerint egy közös szakmai kapcsolat, ismerős, azok ajánlása is segíthet, hogy új szakmai kapcsolatot, együttműködést építsünk.

 

A konferencia második részében az Élőzene – Fesztiválok – Koncertszervezés témakörben kezdődött el a beszélgetés, amelyben a következő nemzetközi szakmai vendégek vettek részt:

 

  • Ben Mandelson/ Anglia – zenész, producer, a World Music Expo (WOMEX) egyik alapítója
  • Hilde Bjorkum/Norvégia – a Forde Fesztivál igazgatója
  • Isabel Soffer/ USA – koncertszervező, fesztivál szerevező (Globalfest, Live Sounds)
  • Bernhard Hanneken/Németország – a TFF Rudolstadt fesztivál szervezője, zenei újságíró
  • Bertus de Blaauw/Hollandia – a Lowland Fesztivál igazgatója
  • Maarten Rovers/Hollandia – a RASA nevű kulturális központ program szervezője

 

Ez a beszélgetés olyan témákat, kérdéseket és válaszokat vetett fel, amelyek egyrészt folytatták az előző beszélgetésben felmerült, az „élőzenei“ közegen belüli, szakmai kapcsolati háló építés és fenntartás témáját, a résztvevők ezen kívül próbálták megfogalmazni, milyen a megfelelő szakmai felkészültségi szint, és kifejtették, milyen utakon juthat el egy hazai zenekar odáig, hogy élő koncertjeivel a világ más jelentős pontjain is bemutatkozhasson.

 

Ben Mandelson a WOMEX-en – világzenei vásáron – való részvétel előnyeit részletezte. Véleménye szerint egy ilyen hatalmas rendezvény jó lehetőség a szakmában dolgozóknak arra, hogy évente egyszer személyesen is találkozzanak. Szerinte érdemes előre tervezni, leszervezni a találkozókat, és mindenképpen jó, ha az ember határozott elképzeléssel indul el a WOMEX-re arra vonatkozóan, hogy kivel, mit, mikor, miért, hol és hogyan akar elérni, megvalósítani. A virtualWomex nevű online közösségben való részvétel a saját produkció, munka, cég, az elképzelések bemutatásában, a kapcsolatok visszakeresésében is sokat segíthet.

A résztvevők egyöntetűen úgy nyilatkoztak a WOMEX-ről és más hasonló világzenei vásárokról és konfereciákról, hogy azok évente „alap-programokként“ kezelt alkalmak, amelyeken elindíhatják az új projektjeiket, amelyeken meg lehet tenni az első fontos lépéseket meg lehet tenni annak érdekében, hogy egy jól összerakott és kitatlált produkciót bevezessenek a világpiacra.

Arra a kérdésre, hogy milyen eredményeket, milyen mennyiségű koncertmeghívást generálhat egy, a 2011-es WOMEX-et megnyitó Hungarian Heartbeats című magyar gálaest, vagy egy ilyen négynapos showcase fesztivál, mint az Értől az Óceánig, Mandelson azt válaszolta: úgy érzi, ez minden esetben egy hosszabban beérő folyamat, amelyet türelemmel végig kell várni és dolgozni.

 

A beszélgetésnek ennek a szekciójában vettek részt a főbb folk és világzenei fesztiválok programszervezői: ők azok a személyek, akiket a legtöbben szeretnének elérni személyesen annak érdekében, hogy az adott fesztivál programjába bekerülhessenek.

Isobel Soffer a főszervezője a New York-i Globalfest (http://www.globalfest-ny.com/gf2012) elnevezésű folk és világzenei rendezvénynek, amely évente egyetlen estén, három nagyszínpadon, többezres közönség előtt ad lehetőséget a bemutatkozásra. Ahhoz, hogy egy produkció bejusson erre a fesztiválra, nagyon magas szakmai elvárásoknak kell megfelelnie. Eleve nagyon költséges eljutni a tengerentúlra, a szervezők pedig csak olyan zenekarok megkeresését fogadják, amelyek rendelkeznek menedzsmenttel, abban az évben egy észak-amerikai koncertkörutat is képesek maguknak megszervezni, továbbá képviseltetik magukat az évente New York-ban megrendezett szintén magas költségekkel járó APAP konferencián (http://www.apapnyc.org/Pages/default.aspx).

 

A norvég Forde Fesztivál – http://www.fordefestival.no/Omfestivalen/Informationinenglish.aspx – fő profilja az akusztikus hangzású folk és világzenei zenekarok, produkciók bemutatása. A fesztivál minden évben egy adott témakör kapcsán szerveződik, a 2012. év hívószava az Együttélés (Coexistence).

Hilde Bjorkum, a fesztivál programigazgatója elmondta, hogy a WOMEX-et remek „networking“, kapcsolatépítő lehetőségnek tartja, és a vásárra ő már csak kizárólag előre egyeztetett találkozókra érkezik. A mostani rendezvény négy napját nagyon hasznosnak találta, mivel láthatja a zenekarokat a saját közegükben játszani, és a kapcsolatépítésre is több ideje jut.

A zenekarok felé megfogalmazott elvárásai között szerepel egy jól felépített weboldal vagy online elérhető felületet, amelyen jól megfogalmazott és könnyen elérhető angol nyelvű írásos információk mellett jó minőségű, sajtóban is közölhető fotókat is elérhet a koncertszervező. Fontosak az audió és videóanyagok, utóbbiak leginkább olyanok legyenek, amelyeken látható és érezhető, hogy egy adott zenekar milyen minőségű produkciót nyújt élőben.

Optimális az lenne, ha a menedzsmentek már az első körben releváns információkkal és adatokkal szolgálnának, a kapcsolattartásban gyorsak és következetesek lennének. Külön kiemelte a pontos, angol nyelven elkészített technikai leírást (rider), amely a koncertmeghívások esetén a színpadi technikusok munkáját segíti, és természetesen elősegíti a közös cél, egy pontos és remek produkció megvalósítását.

Maarten Rovers, a RASA – http://www.rasa.nl/pagina/english/ – nevű kulturális központ programszervezője a holland kultúrpolitika támogatásának köszönhetően eddig sok olyan zenekart, produkciót tudott éves szinten bemutatni, amelyek addig még nem játszottak azon a piacon. Mint elmesélte, ez a helyzet idén drasztikusan fog megváltozni, aminek még nem látják előre a hatásait. A számára napi szinten érkező emailek nem az első lépések a programszervezésben, az új zenekarokat inkább korábbi szakmai kapcsolatai, saját kutatásai alapján találja meg, illetve az olyan jellegű programokon, mint az Értől az Óceánig. A RASA színpadán az elmúlt 8 évben 25 folk és világzenei produkció lépett fel Magyarországról.

 

Bertus de Blaauw, a Lowland fesztivál – http://lowlands.nl/ – igazgatója kiemelte, hogy a fesztivál szigorúan a piacról él, pénztámogatást nem kap munkájához. Ennek okán a szervezők számára az is fontos, hogy olyan zenekarok lépjenek fel, amelyek közönséget hoznak, de mivel mindig izgalmas új, addig ismeretlen zenekarok bemutatása, erre is figyelnek a háromnapos program összeállításakor. Személy szerint ő előnyben részesíti az olyan zenekarokat, amelyek több stílust fúzionálnak, gyúrnak össze, így folk- és világzenei kínálatukba is többnyire ilyen, zeneileg innovatív, crossover produkciókat válogatnak.

 

Németország legnagyobb folk- és világzenei fesztiválja a TFF Rudolstadt – https://tff-rudolstadt.de/ –, amely évente harminc színpadon vonultat fel koncerteket és más kulturális programokat négy napon keresztül. A magyarországi folkszcéna a 70-es és 80-as években magasan volt reprezentálva, az akkori táncházmozgalom a mai napig kihat az ottani közegre, egyfajta érzelmi kötődést is képezve a magyar népzene felé.

Bernhard Hanneken, a fesztivál programszervezője kiemelte, hogy a releváns, pontos, angol nyelvű információ elérése a magyar szintérről nehézkes. A CD elindíthat egy folyamatot, de ha a nemzetközi szervezők nem találnak megtekinthető élő koncertrészleteket, pontos technikai információkat az adott élő koncertprodukcióról, akkor azok hátrányból indulhatnak a sok más országból érkező zenekar között.

Hanneken szintén rengeteg hasznos pillanatot élt meg az Értől az Óceánighoz hasonló, rövid, de egy adott színteret bemutató párnapos „showcase“ fesztiválokon, amelyek a WOMEX-en való részvétel mellett egyre gyakoribb és működőképessebb stratégiát képviselnek egy adott ország folk- és világzenei színterének bemutatására.

 

A beszélgetés ismét a közönség kérdései zárták. Az első kérdező arra kért választ, hogy a beszélgetésben résztvevő programszervezők milyen referenciák alapján döntenek egy adott zenekar mellett. Figyelik-e azt, ha egy adott zenekart egy másik fesztivál, egy számukra ismert, elismert kolléga meghívta korábban? Rovers és Hanneken válaszukban jelezték, hogy a fő döntést ők maguk hozzák meg, viszont számtalan olyan helyzet volt, amikor olyan kolléga véleményét kérték ki, aki korábban látta, szervezte az adott zenekart.

A következő kérdést Marteen Rovershez intézték: vajon fenntartható lenne-e a RASA programja a támogatások hiányában. Rovers nemmel válaszolt.

A záró kérdés az egyes országokban évek óta működő zenei exportirodák szerepére kérdezett rá, a beszélgetés résztvevőinek munkája kapcsán. A válaszadók az exportirodákat fontos információs forrásként találták eddig hasznosnak, amelyek számtalan helyzetben segítették az adott ország iparági emberei és a nemzetkzöi szintér fontos szereplői közötti kapcsolat, kommunikáció felépítését, elindítását.

 

 

 

 

 

2012. Az Értől az Óceánig